Amikor először szembesültem saját Klinefelter-szindrómámmal, majd a teljes transzícióval – beleértve az SRS-t (nemátalakító műtétet) is –, úgy éreztem, hogy minden egyes orvosi vizsgálat és pszichés küzdelem azért történik, hogy végre önmagamként élhessek: nőként. Számomra lélektanilag is döntő fontosságú volt, hogy „passing” legyek, vagyis a környezetem egyszerűen csak nőként lásson, anélkül, hogy bárki a múltamat fürkészné. Úgy gondoltam, nem vágyom többre annál, mint hogy az átlagos hétköznapokban, a társadalom szövetébe beolvadva élhessek.
Thank you for reading this post, don't forget to subscribe!Az utóbbi időben azonban egyre erősebben tapasztalom azt a jelenséget, hogy az eredetileg felvilágosító, emberi jogi éllel induló „woke” mozgalom annyira eltolódott a saját szélsőségesebb formái felé, hogy a transznemű közösség igazi kérdései – főleg az orvosi, lelki és jogi szükségletek – mintha teljesen háttérbe szorulnának. Ez személyesen érint, hiszen sokáig azért nem álltam ki hangosan a véleményemmel, mert tudatosan el akartam kerülni a politikai vagy ideológiai vitákat. Mindig is úgy éreztem, hogy a transzíció éppen arról szól, hogy az ember beilleszkedhessen a saját nemének megfelelően, a lehető legtermészetesebb módon.
A blogbejegyzésem megírását több dolog motiválta. Egyrészt az, hogy lássam, nem vagyok egyedül azzal az érzésemmel, miszerint a „queer” eszme és a „woke” ideológia gyakran más irányokba viszi a diskurzust, mint ami nekünk, transznemű nőknek (és férfiaknak) a valódi segítséget jelenti. Másrészt azért is fontosnak éreztem a megszólalást, mert úgy látom, az LMBTQ-közösség összefogó fogalmát sokszor kihasználják olyanok, akik vagy nem is transzneműek, mégis magukat annak állítják be, vagy épp arra használják ezt a címkét, hogy a figyelmet és a médiaérdeklődést felkeltsék. Így a „queer” szólamok gyakran túl hangosak és radikálisak, míg azok a transz emberek, akik „egyszerű” nyugalomra vágynak, teljesen háttérbe szorulnak.
Sajnos Magyarországon arról is kevés beszélgetés vagy írás születik, hogy a politikai küzdelmekbe belefáradt transznemű emberek milyen belső vívódásokkal küzdenek. Többen azért emelik fel mostanság a szavukat – például Blair White Amerikában –, mert úgy látják, hogy a „woke” mozgalom, amely eredetileg támogatni akarta a marginalizált közösségeket, olyan elvárásokat támaszt, amelyek inkább megosztást és militáns retorikát hoznak, semmint gyakorlati megoldásokat a tranzíció és az elfogadás során.
Ez a cikk tehát annak a próbálkozása, hogy bemutassam: mi történik akkor, ha a hangos „queer” és „woke” szólamok elnyomják a csendesen beilleszkedni vágyó, vagy éppen már a tranzíciót lezáró transz nők és férfiak szempontjait. Mit jelent számomra – és valószínűleg sokunk számára – a „passing”, és miért tartom fontosnak kiemelni, hogy a klasszikus orvosi és lelki szükségletek (hormonkezelés, műtéti beavatkozások, jogi elismerés) semmiképpen sem cserélhetők fel egy általános „queer” jelszóval?
Remélem, hogy ezzel a vallomással sikerül egy kicsit jobban megvilágítani, mitől is szenvedünk mi, akik igyekszünk beleolvadni a társadalomba, és miért érezhetjük úgy, hogy a „woke” hozzáállás bár segíteni akart, mégis másfelé vitte a fókuszt, mint ami a transzneműség lényegét alkotja. Szeretném, ha e gondolatok révén árnyaltabban látnánk az LMBTQ-közösség különböző rétegeit, és végre megértenénk, hogy a transzneműség elsődleges célja nem a folyamatos harc és hangos szószólás, hanem egy csendes, békés, saját nemünkben való kiteljesedés.
Mit is jelent valójában a „woke”?
Eredeti jelentés és gyökerek
A „woke” az angol „awake” (ébren lenni) kifejezésből származik, és a társadalmi igazságtalanságokra való éberséget, érzékenységet jelöli. Eredetileg főként az afroamerikai közösség hívta fel a figyelmet a rendszerszintű rasszizmusra és az egyéb társadalmi diszkriminációkra.
-
Korai használat: A 20. század második felében főleg a fekete polgárjogi mozgalmakban használták azt kifejezendő, hogy „ébren” kell lenni a rasszizmus és az elnyomás mindennapi megnyilvánulásaival szemben.
-
Napjaink kiterjesztett értelme: A 2010-es években – a Black Lives Matter mozgalom erősödésével – a „woke” átvándorolt a szélesebb közbeszédbe is. Ma már gyakran használják mindenféle egyenlőségi, emberi jogi küzdelemre, így az LMBTQ-jogokra vagy éppen a feminizmusra vonatkozóan is.
Torzulás és kritikák
Ahogy azonban a politikai polarizáció fokozódott, a „woke” mozgalom egyes részei eltávolodtak az eredeti, emberközeli céltól. Sok helyen inkább vádaskodás, üres jelszavak és ideológiai presztízsharcok terepévé vált.
-
Amerikai riportok és cikkek:
-
A The Atlantic (2019) egy hosszabb cikkben (The Evolution of the Word ‘Woke’) bemutatta, hogyan veszítette el fokozatosan a kifejezés a korábbi mélységét, és vált egyesek szemében akár gúny tárgyává is.
-
A The New York Times több publicisztikában is tárgyalja a „woke”-ot, például John McWhorter írásaiban, ahol kritika éri azt a jelenséget, hogy a „woke” időnként inkább megoszt, mintsem hidakat épít a társadalmi csoportok között.
-
A Vox és a HuffPost oldalain is találhatunk riportokat a „woke” kultúrharcról, megvilágítva, milyen szélsőséges tud lenni, ha valaki minden társadalmi kérdést szlogenekkel és megbélyegző retorikával akar kezelni.
-
Mit jelent a „queer”?
A „queer” eredetileg a nemi és szexuális sokszínűségre utaló, gyűjtőfogalom – magában foglalhatja azokat, akik eltérnek a heteronormatív, bináris (férfi-nő) felosztástól. Itt lehet valaki meleg, leszbikus, biszexuális, pánszexuális, vagy éppen nem-bináris, genderfluid és így tovább. A queer tehát egy széles, folyamatosan táguló ernyő, amely sokak számára az önkifejezés szabadságát jelenti.
-
Woke és queer: A „woke” hozzáállásból fakadóan sokan azt hangoztatják, hogy mindenfajta identitás egyenértékű, nincsenek „szabályok” vagy „korlátok” – így ha valaki „összetett nemi identitásnak” nevezi magát, az akár transzneműként is értelmezhető.
-
Olykor túlzott általánosítás: Ez azonban odáig fajulhat, hogy némelyek automatikusan transzneműnek hívják magukat, mert egyszerűen nem illenek bele a heteroszexuális vagy cisznemű kategóriákba. Pedig a transzneműség mégiscsak specifikus, orvosi és pszichés út is lehet.
A queer nagykövetek és az önjelölt „transzneműek” helyzete
Az elmúlt időben az Egyesült Államokban feltűnt néhány „queer nagykövet” – leginkább influenszerek vagy közéleti szereplők –, akik azt képviselik, hogy minden fluid vagy nem-bináris identitás valamilyen módon „transzneműként” is értelmezhető.
-
Vannak olyan extrém esetek, amikor valaki azt követeli, hogy őt transznemű nőnek tekintsék, noha semmilyen orvosi, testi tranzíciós folyamatot nem kezdett el, és valójában nem is tervezi (HuffPost, 2021. júniusi riport egy fiatal influenszerről).
-
Ez sok transznemű ember számára megtévesztő lehet: egyrészt nem minden nem-bináris vagy queer ember mondja magát transzneműnek, másrészt a teljes tranzíció (fizikai és jogi lépések) sokkal összetettebb, mint pusztán egy önmeghatározás.
Saját megjegyzésem: Amikor valaki „transzneműként” hivatkozik magára anélkül, hogy orvosi vagy jogi tranzíciót szeretne (vagy bármi hasonlót tervezne), úgy érzem, kicsit átláthatatlanná teszi a képet. Én például nagyon sokat küzdöttem azért, hogy a testem, a személyi okmányaim, a társadalmi státuszom mind összhangba kerüljenek a női létemmel. Nem egyik napról a másikra történt, és egyáltalán nem volt könnyű. Ezért értem, ha valaki a „woke” hatására arról beszél, hogy rugalmasan kezeli a nemét, de amikor kifejezetten transzneműnek akarja mondani magát, miközben valójában nem esett át semmilyen tranzíción, akkor azokra a sorstársaimra is hatással lehet, akik hatalmas áldozatot hoztak a testük és társadalmi státuszuk megváltoztatásáért.
A „woke” és a transzneműség valódi kérdése
A korábbiakban is kifejtettem, hogy nekem – és még sok más transznemű nőnek vagy férfinak – a tranzíció lényege a hétköznapi, beilleszkedett élet. Szeretnénk végre úgy élni, mint bárki más. Épp ezért számomra érthetetlen, amikor bizonyos aktivista körök azt mondják, hogy a „beolvadás” vagy „passing” elárulása annak, amiről a transzneműség szól. Véleményem szerint a transzneműség arról szól, hogy végre összhangba kerüljünk a belső önazonosságunkkal és a külső megjelenésünkkel – és igen, ez sokszor együtt jár azzal, hogy a társadalom szövetébe simulunk.
Itt jön be a „woke” ellentmondás:
-
Alapvetően segíteni kívánja a marginalizált csoportokat (köztük a transzneműeket).
-
Valójában viszont néha olyan elvárásokat és nyomást is helyez ránk, amelyek inkább egy militáns, hangos csoportidentitást erősítenek, semmint a mi egyéni igényeinket és céljainkat szolgálják.
Sokan, akik szeretnénk nyugodt életet, kevésbé hangos politikai aktivizmust, gyakran a saját LMBTQ-közösségünkben is kirekesztve érezzük magunkat emiatt – „nem vagyunk eléggé woke”, vagy éppen „túlzottan alkalmazkodunk a patriarchális rendhez”.
Miért zavaró ez egy átlagos transznemű nő szemszögéből?
-
Az orvosi és jogi tranzíció elhalványítása: Számomra (és sok más transz nő vagy férfi számára) a tranzíció egy nagyon komoly, orvosilag és lelkileg is megterhelő folyamat. Hormonkezelés, műtétek, hivatalos papírok megváltoztatása – ezek nem „opciós extrák”, hanem a teljesebb élet feltételei. Ha valaki csak „trendi” okból hívja magát transzneműnek, az relativizálhatja a mi nehéz, valódi küzdelmünket.
-
A közösségi megítélés nehezítése: Amikor a média találkozik egy önmagát transzneműként meghatározó, de valójában semmilyen tranzíciós lépést nem tervező emberrel, a laikus közvélemény azt hiheti, hogy „csak ennyi az egész”, semmilyen komoly orvosi vagy pszichés háttérre nincs szükség. Ez félreértelmezésekhez vezet, és hosszú távon megnehezíti azokat a társadalmi vitákat, amelyekkel tényleges javulást érhetnénk el a transzneműek számára (például jogi, egészségügyi területeken).
-
A csendes beolvadás ellehetetlenítése: Sokunknak a transzíció végső célja, hogy egyszerűen nőként (vagy férfiként) élhessünk, a mindennapokban nem is említve a múltunkat. Ha viszont folyamatosan azt hallja a társadalom, hogy bárki, bármikor „transzneműnek” nyilváníthatja magát, azzal együtt jár a gyanú és a kétely, még felénk is, akik ténylegesen orvosi úton haladtunk. Egyszerűen elveszik a hitelességünk és az a bizalom, hogy a transzneműség egy nagyon valós, személyes, testi-lelki út.
Blair White – az amerikai kritikus példa
Blair White (helyenként „Blaire White” írásmóddal is találkozhatunk), egy amerikai transznemű YouTuber és kommentátor, az elmúlt években számos videójában hívta fel a figyelmet arra, mennyire irracionális irányt vett sok helyen a transznemű aktivizmus és a „woke” ideológia.
-
Példaértékű felhívás: Blair White egyaránt kritizálja a túlzott, „mindenáron radikális” progresszív nyomást, és az ezzel kapcsolatos visszaéléseket – főként azt a jelenséget, amikor bárki bármilyen tranzíció nélkül is „transzneműnek” nyilvánítja magát, majd elvárja, hogy így kezeljék.
-
Fókusz az egyéni célokon: Videóiban többször is hangsúlyozza, hogy a transzneműség elsősorban egy mélyen személyes, testi és lelki folyamat, és nem csupán egy címke. Szerinte a valódi transznemű emberek nem egy „divathullám” kedvéért vállalják a tranzíciót, hanem mert valóban muszáj megvalósítaniuk önmagukat.
Blair White elmondásai azért is hasznosak, mert rávilágítanak arra, hogy az Egyesült Államokban sokszor egészen szélsőséges szintre emelkedik a társadalmi megosztottság, amikor egy-egy transznemű ügyből politikai vagy popkulturális harctér lesz. Mi, akik leginkább nyugodtan, békésen, a vágyott nemünkben szeretnénk élni, úgy érezhetjük, nem kapunk teret, mert a „hangos” aktivizmus vagy a botrányos sztorik jobban eladják magukat a médiában.
Ez a kritika Magyarországon még kevés visszhangot kapott, többnyire azért, mert nálunk a transznemű emberek helyzete amúgy is sokkal szűkebb jogi és társadalmi mozgástérrel rendelkezik. Mégis, fontos lenne, hogy az itthoni LMBTQ-közösségen belül is tudatosítsuk: létezik különbség aközött, hogy valaki queer vagy genderfluid, és aközött, hogy valaki teljes transznemű tranzíciót vállal. Mindkettő legitim lehet a maga módján, de nem kellene összemosni, mintha ugyanarról a folyamatról, identitásról lenne szó.
Végszó :
Nőként, aki komoly orvosi és jogi utat bejárt, megértem, hogy a világban sokféle identitás létezhet. Örülök annak, hogy egyre többen vallják magukat nyíltan queernek, vagy merik megmutatni, hogy a nemiség ennél összetettebb. Ugyanakkor fontos, hogy a „transznemű” szó ne váljon egy homályos, mindent elnyelő gyűjtőfogalommá, amely devalválja vagy kétségessé teszi a valódi tranzíció jelentőségét.
A „woke” ugyan segíthet jobban láthatóvá tenni az elnyomott vagy marginalizált csoportokat, de ha túl messzire megy, és eltörli a határokat a különböző identitások között, akkor éppen azt az elfogadást nehezíti, amire olyan nagy szükségünk van. Hiszen mi, akik valóban végigcsináltuk a transzíciót, sokszor csak szeretnénk beilleszkedni a társadalomba, anélkül, hogy folyton magyarázkodnunk kellene arról, hogy „mitől is vagyunk transzneműek”.
Ez nem jelenti azt, hogy a queer közösségnek ne lenne létjogosultsága – nagyon is szükség van a sokféle nézőpontra és szabadságra. Ám arra is vigyáznunk kell, hogy megőrizzük a transzneműség lényegét: egy rendkívül mély, fizikai és lelki változást, melynek során végre összhangba kerülhetünk önmagunkkal, és valóban úgy élhetünk, mint amilyenek valójában vagyunk.
Ajánlott források:
-
Merriam-Webster Dictionary (2020): „Woke” definíció
-
The Atlantic (2019): „The Evolution of the Word ‘Woke’” – hosszabb elemzés a kifejezés történetéről és változásairól
-
The New York Times (John McWhorter publicisztikái): Kritikák és elemzések a „woke” mozgalomról
-
Vox: Rendszeresen jelennek meg cikkek a „woke” kultúrharcról, pro és kontra érvekkel
-
HuffPost: 2021. júniusi riport egy „queer influenszerről”, aki transzneműként szeretné elfogadtatni magát, noha nem vállal semmilyen tranzíciós lépést
-
Amy L. Stone (2020): „Woke politics and the transformation of trans activism”, Journal of Contemporary Politics
-
Szekeres András (2022): „A woke hatása a transz közösségre Magyarországon”, HVG
(A fenti források különböző nézőpontokat kínálnak a „woke” és a transzneműség metszéspontjairól. Érdemes minél többet átböngészni, hogy árnyaltabb képet kapjunk erről a rendkívül szövevényes témáról.)
Ajánló: 21. Fejezet: Hamarosan érkezik!
